Mogyorósi Géza írása

Vérzivataros, de több emberöltőnyi, a kereskedelem, a kézműipar és a mezőgazdaság fellendülését hozókorszaknak kellett eltelnie ahhoz, hogy rendeződjenek a hatalmi viszonyok a Keleti-tenger és a Német Középhegység között elterülő, termőföldekben bővelkedő, stratégiai fontosságú régióban

Ismét egy magyar vonatkozású évszám Berlin és környéke históriájából: 1415-ben Zsigmond német császár és magyar király a Berlint napjainkban is körülölelő Brandenburg tartományt Hohenzollern Frigyes nürnbergi grófra ruházta át. A bajor gróf I. Frigyes választófejedelemként vonult be Berlinbe - utóbb a történelemkönyvekbe.
A 15. század derekán II. Frigyes brandenburgi választófejedelem elvette a város szabadságjogait, majd 1448-ban elfojtotta az épülő köllni várat is megrongáló haragos berlini polgárok megmozdulását. A Spree folyó partján nem csak templomok, városkapuk jelezték Berlin növekvő jelentőségét, hanem ez a vár is, melybe 1470-ben költözött be II. Frigyes: a település 1486-tól a brandenburgi választófejedelemség székhelyévé vált.

Humor és protestáns szellem

Sok legenda kering a berliniek jó szívéről, humorral párosuló humanizmusáról, ma is tapasztalható toleranciájáról. A város históriájában kiemelkedő szerep jutott a római katolikus klérus hatalmát megtörő II. Joachim választófejedelemnek, aki 1539-től a protestáns eszmék híve lett. Másfél évszázaddal később ezért választották a franciaországi protestánsüldözés hugenotta áldozatai, de svájci, holland, magyar és cseh menekültek is új hazájuknak Berlint és zsombékos vidékét. A menedéket kereső külhoni polgárokat siralmas állapotok fogadták a Spree és a Havel folyó térségében: a császári és svéd csapatok a harmincéves háború során Berlint sem kímélték. Súlyos természeti katasztrófák ugyancsak sújtották a fagerendás épületekben gazdag településeket. Az éhínségnek is nagy szerepe volt abban, hogy a 17. század közepén már csupán 8 ezer ember élt Berlinben – jobbára sivár körülmények között. A fantom-városban házak százai néptelenedtek el. A protestánsüldözés menekültjei és a korábban kiutasított, majd visszahívott zsidók is kivették részüket I. Frigyes Vilmos választófejedelem újjáépítő munkájából.

Porosz modernizáció

A választófejedelem fia 1701-től már mint I. Frigyes király folytatta Berlin korszerűsítését, bővítését, a Friedrichstadt városnegyed építését: a 18. század elején Berlinnek már közel 60 ezer lakója volt. 1713-ban fia, I. Frigyes Vilmos került a trónra. A porosz militarizmus atyjáról így fogalmazott Uhrman Iván budapesti történész: „Az úgynevezett őrmester-király tette Berlint ’az észak Spártájává’ azzal, hogy az udvari reprezentáció költségeit drasztikusan leszorította, s az így felszabadult jövedelmet fegyvergyártásra, hadseregfejlesztésre fordította. Szakítva a hagyományos barokk pompával maga is mindig katonai egyenruhában mutatkozott, s ezzel divatot teremtett az európai uralkodók körében”.

Poroszország királya 1740-ben II. (Nagy) Frigyes lett. Az ő uralkodásának idején vált Berlin európai színvonalú fővárossá. A háborúskodások ellenére a település lakossága folyamatosan gyarapodott, s a 18. század közepére már elérte a 150 ezret. Gombamód szaporodtak a Spree-mentén a selyemszövödék és gyapjúfonodák: a hugenották leszármazottainak hála a gobelinszövés is meghonosodott Berlinben, mely Poroszország legfontosabb textilipari központjává vált.

A pompát kedvelő II. Frigyes mérnökei 1770-ben kezdtek hozzá a „Linden” sugárút megépítéséhez: napjainkban is ez a német főváros leghíresebb útja, melyen több Frigyes-korabeli építészeti remekmű áll restaurált formájában. Köztük a hajdani Királyi Opera, mely rekord gyorsasággal épült fel 1741-43 között s Deutsche Staatsoperként mindmáig az európai zenei élet egyik központja. A Linden sugárút túloldalán 1748 és 1766 között készült el a porosz uralkodó fivére, Heinrich herceg számára az a palota, mely később a Humboldt Egyetem főszárnya lett. Az Unter den Linden névadó hársfáinak árnyékában II. Frigyesnek a 19. század közepén született lovas-szobra is megcsodálható.

Az 1786-ban elhunyt Nagy Frigyes porosz uralkodót II. Frigyes Vilmos követte a trónon: az ő idejében lett Berlin a felvilágosodás eszméinek egyik központja. Fekete dátum Berlin krónikájában 1806 október 27-e. Ekkor foglalta el az várost Napoleon, miután a jénai és az auerstedti kettős ütközetben a franciák legyőzték a porosz seregeket. A francia császár három évig uralkodott a porosz főváros felett. (Folytatjuk)