
Putti Lia - Hoyos-grófnő és olasz báró színésznő lánya
Kiállítások Berlintől Varsóig, Budapesttől Erdélyig
Szerény, zárkózott ember Kőniger Miklós. Regős Pál „mozgásiskolájában” végzett tanulmányok után Bacsó Péter zseniális filmjének, A tanúnak egyik vidámparki epizódjában már színészi kvalitását is bizonyíthatta. Ennek jó négy évtizede. Utána a Táncművészet című folyóiratban találkozhattak értő szakcikkeivel az olvasók. Az utóbb a hajdan „befalazott” Nyugat-Berlinben letelepedett sokoldalú művész a színészi, rendezői kihívások után a 90-es években talált rá igazi „szerelmére”, a magyar filmesek külföldi emléktárgyainak gyűjtésére.
Közel két tucat kiállítása Budapesttől – Erdélyen keresztül – Bécsig és Berlintől Varsóig tükrözik, hogy Lya de Putti, azaz Putti Lia, Beregi Oszkár, Ica von Lenkeffy, Bánky Vilma, Bulla Elma, Ráday Imre, Turay Ida, Margit Symo, Käthe von Nagy, Alpár Gitta, Bársony Rózsi, Gaál Franciska, Baky József, Balázs Béla milyen nagy szerepet játszottak a 20-as, 30-as évek Berlinjében, az európai filmművészet akkori központjában. Kőniger Miklós legutóbb az Ábrahám Pálról (1892–1960) készült ARTE-dokumentumfilm szakértőjeként bizonyította hozzáértését. A New Yorkban élő 100. születésnapjához közelítő Eggerth Mártával is szoros kapcsolatban állva régi vágya talán a közeli hónapokban megvalósulhat: hogy az európaiak után Amerikában mutathassa be az ott karriert befutó hajdani magyar néma- és hangosfilm sztárokat.
Kőniger Miklós elárulta, hogy képeslap-, plakát- és színházi újság-gyűjteménye jelentős részét csere útján szerezte be és gyakori vendége a berlini, a bécsi, a grazi, a pesti és a párizsi régiségpiacoknak is. „Nincs nyaralóm, autóm, bankbetétem - csupán Közép-Európa egyik legszínvonalasabb gyűjteménye az enyém a magyar film- és színházművészet nagyjairól” – fogalmazott.
Alpár Gitta emléke

Alpár Gitta a 20-as években, Berlinben
Alig pár esztendővel az Osztrák–Magyar Monarchia eltűnése után még természetes volt, hogy a német nyelvterület zenei mecénásai szemmel követték a szomszédos államok művészeti életét. Így került Alpár Gitta. már 1926-ban Bajorországba A müncheni sikerek után a remek hangú, gyönyörű magyar énekesnőt 1927-ben a német fővárosba szerződtették. Alpár Gitta 1933-ig, Adolf Hitler hatalomra kerüléséig volt a 18. században alapított berlini Állami Opera, majd az Operett szupersztárja. Németországból az ünnepelt díva haza-hazalátogatott egy-egy fellépésre, majd 30 esztendősen költözött át végleg a fasizálódó Berlinből Budapestre s Bécsbe. Előtte még szép sikert aratott az 1932-ben forgatott „Gitta felfedi a szívét” című német filmben.
1934-ben ismét a kamerák elé állt. Az osztrák–magyar koprodukcióban, Ábrahám Pál muzsikájával és Székely István rendezésében született Bál a Savoyban végleg megalapozta a művésznő mozi-karrierjét: 1936-tól már brit és amerikai filmek csillaga.
Az örökifjú primadonna a harmincas évek derekán fordított hátat az öreg kontinensnek. A második világháború alatt mutatták be a tengerentúli filmszínházak René Clair New Orleans angyala című pazar alkotását Alpár Gittával.
A bravúrosan éneklő, táncoló magyar művésznő idősebb korában sem lett hűtlen a színpadhoz és a filmstúdiókhoz: az Egyesült Államokban zenetanárként csiszolgatta a felnövekvő nemzedék hangkultúráját és tapasztalatait zenei szaktanácsadóként a világhírű Metro–Goldwyn–Mayer filmgyár is igénybe vette. A művésznő, 88 esztendős korában, 1991-ben hunyt el Amerikában.
További írásokat olvashat Németországról a www.ger-mania.hu honlapon
