Heltai-Hopp András írása

Szabó Vilmos, a Külügyminisztérium államtitkára a 90-es évek közepe óta ápol szoros kapcsolatokat a német politikával. Kezdetben az MSZP nemzetközi titkársága vezetőjeként, később a MEH államtitkáraként, majd a magyar-német parlamenti barátság-csoport magyar tagozatának elnökeként.

Ha visszatekint most, a vasfüggöny-bontás 20. évfordulójának esztendejében, mit mutat a magyar-német kapcsolatok mérlege?

Összességében természetesen pozitív. Tükrözte ezt, hogy a jubileumi évben eljött hozzánk a köztársasági elnök, a kancellár-asszony, a parlament elnöke (ő többször is), a külügyminiszter. Kapcsolataink hagyományosan jók - de ez nem jelenti, hogy ne látnánk deficiteket, stagnálást is. Ez részben természetes, hisz évek óta egyenrangú EU-tagok vagyunk. De az Unió új tagjai között Berlin számára immár nem Budapest áll az első helyen, mint egykor korábban. Nem nyugodhatunk babérjainkon, nem gondolhatjuk, hogy korábbi érdemeink alapján ma is nagyobb hangsúlyt kaphatnak Berlinben a magyar ügyek, kezdeményezések, hogy a múlt miatt előnyben vagyunk a beruházásoknál, vagy hogy ezért támogatják a kezdeményezéseinket. Mindez lehetséges, de meg kell érte dolgozni. Többek között gyakorlati okokból is: eltűntek, visszavonultak azok a politikusok, mint Hans-Dietrich Genscher, Helmut Kohl és mások, akiknek nevéhez a „hőskor” fűződik. Új, fiatalabb nemzedékek képviselői kerültek, kerülnek a meghatározó pozíciókba, akik nem élték át azt a korszakot, nem érintettek érzelmileg.

A német-magyar parlamenti barátság-csoport német tagozatának élén két fiatalabb politikus áll: a kereszténydemokrata Eckart von Klaeden és a szociáldemokrata Michael Roth…

Mindketten igen aktívak, mint maga a csoport is. Rendszeresen találkozunk és az Országgyűlésben a német kapcsolatok ápolását illetően egyetértés van a parlament pártok között. A csoport egyik alelnöke Fülöp István, a Fidesz képviselője, de párt-társa, Nagy Andor is igen tevékeny – akárcsak a másik alelnök, Mécs Imre. Német kollégáink támogatásával éppen idén újítottunk fel egy sikeres korábbi kezdeményezést: mindkét parlament friss diplomás ösztöndíjasokat fogad a másik országból, akik egy hónapig dolgozhatnak s megismerhetik a Bundestag, illetve az Országgyűlés munkáját. Így mindkét ország politikájának, közéletének egyre több olyan fiatal szereplője lesz, aki közvetlenül megismerte a másik országot s személyes kapcsolatai is vannak.


A kép, amely a német médiában Magyarországról rendre megjelenik, nem éppen kedvező…

Valóban. Azt tükrözi vissza, ami a magyar politikában sajnálatos módon az elmúlt években kialakult. A helyzet feletti aggodalmat halljuk német politikusoktól is – a pártállástól függetlenül. Ha rajtuk múlna, örömmel támogatnának nagyobb belső összefogást a magyar politikában. Hiszen arra, hogy az ország nagy gondjainak, problémáinak megoldásánál össze kell fogni, éppen ők adtak látványos példát: a szociáldemokrata-zöld koalíció Schröder kancellár alatt úgy tudta előkészíteni és bevezetni a reformokat, hogy a CDU/CSU ellenzékből támogatta.- majd a nagy-koalíció következett. Erre a példára a vezető német politikusok minden magyar párt politikusainak figyelmét fel szokták hívni. Azzal persze, hogy problémáinkat magunknak kell megoldanunk.

Németország hamarosan választ s az előrejelzések szerint nagy-koalíció helyett konzervatív-liberális kormány hivatalba lépése valószínű. Mit jelenthet ez magyar szempontból?

Többféle lehetőség is van – a választások kimenetelétől, a rákövetkező tárgyalásoktól függ a helyzet alakulása. Annyi viszont bizonyos, hogy a kétoldalú kapcsolatokat a mindenkori szövetségi kormány összetétele nem érintette és nem érinti.

Akármiként is: mi Budapest feladata, hogy fellendüljenek a kapcsolatok?

Aktivitásra, kezdeményezésre van szükség. Míg Berlin korábbi élénk érdeklődése a Nyugat-Balkán iránt csökkenni látszik, előtérbe került az Oroszországhoz, az Ukrajnához fűződő viszony. Olyan területei ezek a diplomáciának, ahol Magyarországnak van mondanivalója s ezt német részről igénylik is. Egyébként arra is van lehetőség, hogy partnerünkkel közös kezdeményezésekre törekedjünk az Unióban.

Jóllehet a diplomata nem jósolhat – ám ha Merkel asszony marad a kormányfő: mit gondol ő Magyarországról? Jobban ért-e bennünket, miután az NDK-ban nőtt fel és élt?

Angela Merkel közismerten nyitott, fogékony, őszintén érdeklődő politikus. Magyar tárgyaló-partnerei, bárhonnan jöttek is, mindig ezt tapasztalták, hogy kész érveinket meghallgatni – akárcsak a döntéseket előkészítő közvetlen munkatársai.