ger-mania.hu írása

A MÁV-nál működő hat, kollektív szerződést aláíró szakszervezethez képest a nagyságrendekkel nagyobb Német Vasútnál (DB) csak három szakszervezet működik – ám most a két nagyobbik az olcsóbb és hatékonyabb működés érdekében egyesülésre készül. Miközben a sztrájk eszközét csak legvégső esetben kívánják alkalmazni

Siegfried Danninger, a TRANSNET szakszervezet müncheni vezetője szerint szervezetük 220.000 fős tagsága nem nyújt elegendő forrást hatékony apparátus működtetéséhez, ami hosszú távon gátolja a fejlődést. Hasonló meggondolásra már korábban jutottak szaktársai. A tv-hiradókban gyakran látjuk a Ver.di (Vereinte Dienstleistungen, egyesült szolgáltatók) szövetségének tüntetőit. Éppen kilenc éve, 2001. március 18-án, berlini kongresszusukon egyesült több nagy szakszervezet: a postásoké, a kereskedelem, a bankok és a biztosítók alkalmazottaié, az IG Media (nyomda – és papíripar, sajtó, művészet), a közalkalmazottaké, a szállítási és közlekedési ágazat, valamint az Alkalmazottak Szakszervezete (DAG) döntött az összeolvadásról. A DAG integrálásával történelmi jelentőségű változás ment végbe, mivel az öt szakszervezet közül egyedüliként nem tartozott a Német Szakszervezeti Szövetséghez (DGB). A Ver.di 2, 1 millió tagjával, több mint ezer képviselt szakmával a DGB második legerősebb tagja, egyúttal a világ egyik legnagyobb szakszervezete.


A fúzió gondolata a vasutasoknál is már nyolc évvel ezelőtt megfogalmazódott: a kollektív szerződés tárgyalásakor ugyanis szükséges az együttműködés, hiszen a szakszervezeteknek közösen, azonos álláspontot képviselve kell fellépniük. Elvileg 2011-ben összeolvadhat a háromból kettő: a TRANSNET és a vasúttársaság 40.000 köztisztviselőt tömörítő szakszervezete, a GDBA. A kettő adja a tagság 95 százalékát, a maradék ötöt a Német Mozdonyvezetők Szakszervezete (GDL) fogja össze.

Az „egyszakmás” tömörülés veszélyei

Danninger szerint az egy szakmát képviselő szakszervezetek alapvetően megnehezítik a szolidáris együttműködést, hiszen követeléseikkel többnyire csak igen szűk csoportot képviselnek, a többség érdekeit nem veszik figyelembe. Emiatt a közeljövőben nem is számolnak a GDL csatlakozásával. A TRANSNET több, mint száz szakmát képvisel, de jövőjét illetően Danninger így is szkeptikus. „A szakszervezet húsz év múlva jelenlegi formájában nem fog létezni”- véli. A német vasutak 1994-es privatizációja révén létrejött, részvénytársasági formában működő vasúttársaság és közel nyolcvan leányvállalata merőben új jellegű működést követel a szakszervezetektől. Csak szerkezetükben egységes és közösen fellépő munkavállalói szervezetek képesek hatékonyan érvényesíteni érdekeiket.

Sztrájk csak a legvégső esetben

A fúzió révén a szakszervezetek bevethető eszköztára is szélesedik: megnő a tagdíjbevétel, eredményesebb lesz a háttérmunka. Sztrájkot is hatékonyabban, olcsóbban lehet majd szervezni: elegendő a kulcspozícióban lévők mozgósítása, ami kisebb költséggel jár, mint ha minden szakszervezeti tag sztrájkba lép.

A német alkotmány szabad teret enged a munkáltatónak és a szakszervezeteknek, hogy belátásuk szerint megállapodást kössenek a munkabért és munkakörülményeket érintő témákban, beleértve a munkabeszüntetést is. Sztrájktörvény nincs - az Danninger szerint csak korlátozná a felek lehetőségeit. Sztrájk csak a kollektív szerződésre irányuló tárgyalás eredménytelensége esetén kezdeményezhető, végső esetben, ha minden egyéb más eszköz már csődöt mondott.

Az esetek túlnyomó többségében mindenesetre elég nyomásgyakorló eszköznek bizonyul a figyelmeztető sztrájk. Utoljára két évvel ezelőtt, a DB létszámcsökkentési tervei ellen hirdettek figyelmeztető sztrájkot s annak köszönhetően egyetlen vasutas sem került az utcára. Az érintettek az e célra létrehozott társaságnál három évre átmeneti állományba kerültek, ennyi idő alatt kell, illetve kellett új munkahelyet találniuk.

Nincs „elégséges szolgáltatás”- de ritkább lesz a sztrájk

A kérdésre, hogy mi alapján határozzák meg sztrájk esetén a még elégséges szolgáltatások körét, Danninger elmondta, hogy a német szabályozás nem ismeri ezt a fogalmat. Ugyanakkor a felek megállapodásban rögzítik az emberélet védelmének és a munkaeszközök épségének megóvása érdekében szükséges szolgáltatások körét. Amennyiben a felek valamilyen oknál fogva nem jutnak megállapodásra, bíróság dönt helyettük.

A sztrájk lényege, hangsúlyozta a német szakszervezeti vezető, hogy kárt okozzon a munkáltatónak - akár a lakossági személyforgalom teljes ellehetetlenítésével is. Ezek az akciók a szakszervezetek egyesülése révén a jövőben egyszerűbben és gyorsabban kivitelezhetők s a munkáltatóra nehezedő erősebb nyomás sikeresebb kollektív megállapodásokat eredményezhet. Így előfordulhat az is, hogy a szakszervezet a jövőben sztrájkot csak igen ritkán szervez majd.

Somodi Krisztina (München)