ger-mania.hu írása

A német szociáldemokraták Friedrich Ebertről elnevezett politikai alapítványa és az MTA Jogtudományi Intézete másfél évtizede működnek együtt. Legutóbbi nemzetközi konferenciájukon a párt – és kampányfinanszírozás kérdéseit vizsgálták. Tömör tanulság: teljes rendezetlenség, veszélyes viszonyok Magyarországon – jó példák a kérdés tisztes rendezésére sokfelé, például Franciaországban.

Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék volt elnöke, most a Szegedi Tudományegyetem tanára „Berlusconi-jelenségnek” minősítette a honi körülményeket, amikor a gazdaság és annak szereplői a pártoknak folyósított „szürke pénzek” révén bevonulnak a politikába, ott befolyást, sőt, személyes pozíciókat is szereznek. Hasonlóan ellenőrizhetetlen sok minden egyéb is: milyen és mekkora adományokat kapnak a pártok külföldről? Mikor kezdődik egy választási kampány? Mi számít választási költségnek?


Milyen szempontok alapján folyósítják azután a mindenkori kormányok a költségvetésből a támogatásokat a non-profit szektornak? És miért nem ellenőrzik a pártok választási ígéreteinek pénzügyi megvalósíthatóságát? Kovács aki hosszú éveken át szorgalmazta a párt- és kampányfinanszírozás érdemi jogi kereteinek megteremtését, ezúttal is csak arról tudott beszámolni: minden politikai erő tett volt ígéretet a kérdés rendezésére – de ígéretét senki nem tartotta meg.

Majtényi László, az Eötvös-Intézet elnöke, aki korábbi tisztjeiben ugyancsak Don Quijote-i harcot folytatott az ügy megoldásáért, ezúttal is csak a megoldatlan problémákat sorolhatta: jóllehet mindenki tudja, hogy a – pártonként engedélyezett – 386 Mio. forintból nem lehet kampányt szervezni, továbbra is teljesen ellenőrizetlen, hogy akkor miből és hogyan bonyolítják, finanszírozzák azokat. „Senki nem tudja megmondani, mennyit loptak ki a magyar gazdaságból választási célokra, 4 milliárdot vagy többet – hiszen semmi féleé kötelező könyvelés nincsen” így Majtényi.

Molnár Bálint az amerikai Freedom House civilszervezet magyarországi igazgatója amellett érvelt, hogy kötelezzék a pártokat kampányszámla vezetésére, s korlátozzák a választási célokra felhasználható közpénzeket – mind az állam, mind az önkormányzatok vonatkozásában. A szervezet a Számvevőszék szerepének erősítését sürgeti és támogatja az oknyomozó újságírást, fogy feltárhassák a visszaéléseket. Egyébként a Transparency International (TI) hazai szervezetével és az Eötvös Intézettel együttműködve kísérik most szoros figyelemmel a pártok hirdetéseit a nyomtatott és az elektronikus médiában, kiadványaikat, rendezvényeiket – majd beárazzák azokat, hogy kialakuljon a kép a bevallott helyett a valódi kiadásokról – mondta Alexa Noémi ,a TI igazgatója. Ezek a kiadások idén is csak milliárdokban számolhatók: az egyik, meg nem nevezett párt illetékese „olcsónak” minősítette a 2010-es kampányt, amelyre „csak” 2.5 milliárdot fordítanak.

Szigorú francia szabályok

Mindez persze nem új – csak szomorú, hogy a tarthatatlan hazai helyzet sokszoros felemlegetése sem képes változást hozni. Holott példa rá van bőségesen. Az Európa Tanács, amelynek természetesen Magyarország is tagja, már 2003-ben részletes ajánlásokat adott ki, hogyan biztosítsák tagjai a politikai pártok, a kampányok átlátható, tisztes és ellenőrzött finanszírozását, hogyan előzzék meg a korrupciót, a visszaéléseket, hallhattuk a konferencián. Az ajánlás mellett a konkrét példák egyikével Barbara Jouan, a vezető jogászokból létrehozott illetékes francia állami testület, a CNCCFP képviselője számolt be. E rendszerben nemcsak a pártoknak, de minden egyes jelöltnek kampány-számlát kell nyitnia. Arra futnak be adományai s csak onnan fizetheti kiadásait (amelyek egy részét, ha minden rendben, az állam visszatéríti), S a számla sem elég: annak kezelőjét is be kell jelenteni, aki azután felelősen kezeli az anyagiakat. Gyakran nem is keveset, hiszen az állampolgártól származó támogatás 4.600 euróig terjedhet. A legtöbbet az állam fizeti: a 2007-es elnöki és önkormányzati választások kampányait kerek 400 millió euróval támogatták.

Német vélemény a Jobbik-ról

Az Ebert Alapítvány elméleti folyóiratának legújabb számában Karin Priester, a Münsteri Egyetem szociológusa elemezi a jobboldali populizmus európai jelenségeit. Magyarországról szólva megállapítja: „ A szélsőjobb radikalizmus határáig eljutott MIÉP a 90-es években csak 5 százalék körüli eredményt ért el, majd a jelentéktelenségbe süllyedt. Ez azonban nem a demokrácia stabilizálódásának jele, hiszen azóta a német NPD-nek megfelelő Jobbik 14.7 százalékával a harmadik legerősebb párt lett a tavalyi európai választáson s most a nemzeti-konzervativ Fidesz-szel verseng, ki képviseli jobban az 1918 előtt Nagy-Magyarországot. Orbán, a párt elnöke, az osztrák rádiónak tavaly adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a Fidesz újraegyesíti a Kárpát-medence magyarságát. A trianoni trauma mélyen hat és különleges esetté teszi Magyarországot többek között azért is, mert ott a diplomás értelmiségnek mértékadó szerepe van a jobbrafordulásban. Nem csak a Fidesz indult el 1988-ban egyetemi hallgatók köréből, hanem 14 évvel később a Jobbik is.”