Ger-mania.hu írása

Az NDK-sport súlyos dopping-vétségei immár közismertek. Az kevésbé, hogy a korszak nem egy szereplője ma is a német sportban dolgozik, ami ismételt vitákhoz, konfliktusokhoz vezet.

Az NDK könnyűatlétáinak öt egykori vezető edzője a közelmúltban közös nyilatkozatban ismerte el, hogy annak idején doppingolták a rájuk bízott sportolókat. A nyilatkozatban arról írtak, hogy az NDK sportjában ugyan szigorú utasításos rendszer volt, de ez már nem terjedt ki az edzői munka részleteire, így az orvosi ellátásra sem. Az edzők: Klaus Baarck, Gerhard Böttcher, Rainer Pottel, Maria Ritschel és Klaus Schneider ugyanakkor rámutattak: korábbi helyzetükben úgy érezték, felhatalmazásuk van az államtól az ajtószerek használatára. Ugyanakkor ha ezt megtagadták volna, elvesztették volna az állásukat. Egyúttal sajnálkozásukat fejezték ki, ha a szerek következtében valaki károsodott. Elnézést kérve hajdani tevékenységükért arról is írtak, hogy immár 19 éve feddhetetlenül dolgoznak a német sportban.

Thomas Bach, a Német Olimpiai Sportszövetség (DOSB) elnöke szerint a nyilatkozat alapján új esélyt lehet adni ezeknek az edzőknek. A testület és a Német Könnyűatlétikai Szövetség (DLV) egy volt alkotmánybíró vezetésével állított fel korábban bizottságot a feladattal, hogy vizsgálja ki a doppinggal gyanúsított edzők ügyét, Wolfgang Schäuble, a sportért is felelős belügyminiszter szerint a nyilatkozat segít abban, hogy folytassák a párbeszédet a dopping áldozataival. Egyébként a dopping Németország mindkét részében létezett, hangoztatta a tekintélyes kereszténydemokrata politikus, ezért „ óvakodnunk kell attól, hogy ki-ki a másik oldalra mutogasson.”

Clemens Prokop, a DLV - egyébként jogász – elnöke kijelentette, hogy a nyilatkozat nem helyettesítheti az 1990 előtti időszak keleti és nyugati doppingolásának alapos feldolgozását.”

Az öt aláíró egyébként 1991 óta sikeresen dolgozott a szövetség keretében, síkraszálltak a dopping-mentes sportért és semmivel nem voltak vádolhatók, Ugyanakkor ezzel az ügy nem érhet véget, mondotta Prokop: foglalkoznia kell a szövetségnek azokkal az egykori NDK-s edzőkkel is, akik annak idején nem voltak hajlandók doppingolni a rájuk bízott sportolókat s ezért pályájuk kerékbe tört, sőt: a rendszerváltás után sem kaptak már esélyt, hogy vezető edzőként dolgozhassanak. Első gesztusként őket és az NDK-s dopping áldozatait a szövetség meghívta a könnyűatlétikai VB augusztusi, berlini megnyitó ünnepségére.

Werner Goldmann esete


Werner Goldmann, berlini dobóatléta-edző nem írta alá a nyilatkozatot.Ő ma a berlini diszkoszvető Robert Hartingnak, a tavalyi, oszakai VB második helyezettjének és az idei berlini VB bajnokának edzője. Goldmann az NDK-ban is edző volt már s tavaly, Peking előtt, egy hajdani sportolója, a súlylökő Gerd Jacobs megvádolta: rendszeresen izomtömeg-növelő szert, Oral-Turinabolt adott annak idején neki. Nem is rejtve osztogatta Goldmann a dopping-szert, hanem az NDK-beli gyógyszergyár, a Jenapharm eredeti csomagolásában, közölte Jacobs.

Az edző mind a vád előtt, mind azután is tagadta, hogy része lett volna az NDK-sport dopping-ügyeiben, majd a pekingi olimpia előtt alá is írta az erre vonatkozó, minden német részvevő számára kötelező nyilatkozatot. Jacobs vádja után a Német Könnyűatlétikai Szövetség független vizsgálatot rendelt el. Az megállapította Goldmann felelősségét – ezek után a szövetség nem hosszabbította meg az edző 2008 végével lejárt szerződését. Meglepetést hozott ezt követően a nyílt levél, amelyben nem csak Goldmann egykori NDK-beli (és a német sportban ma is aktív) edzőtársai álltak ki a megvádolt kollégájuk mellett, hanem sportolók is, mint a gerelyhajító Christina Obergföll – az egyetlen német atléta, aki Pekingben (bronz-) érmet szerzett.

Goldmann továbbra is tagadta, hogy doppingolt volna, de nyilatkozatot adott ki amelyben sajnálkozásának adott kifejezést az NDK-sportban történtek felett. Egyébként a munkaügyi bírósághoz fordult, miközben folytatta edzői munkáját - immár nem a szövetség hivatalos edzőjeként. A Német Olimpiai Sportszövetség ( a német OB) ajánlotta az edző további foglalkoztatását, majd Frank Hensel, az Atlétikai Szövetség főtitkára a közölte: bizonyos feltételekkel új szerződést kínáltak Werner Goldmann-nak.

Jacobs felháborítónak tartja a fejleményeket, aminthogy azt is, hogy tőle Goldmann nem kért bocsánatot. Az egykori élportoló helyzetét mindenesetre nehezíti, hogy – amint korábban megvallotta – a Stasi, a német állambiztonság embere volt. A dopping miatt, vagy más okból: Jacobs átültetett szívvel él.



Az egykori NDK-atléták sértődöttek


A minap „Újra-találkozás a legendákkal” címmel rendeztek esteket Berlinben, az NDK egykori világhírű atlétái és nyugat-német kollégáik részvételével. A találkozó igencsak vegyes érzelmeket keltett. Hiszen ha már eleve legendának minősítik a meghívottakat, aligha van mód arra, hogy valaki megkérdőjelezze legenda-mivoltukat – még kevésbé, hogy bírálja őket. A helyzet kétértelműségét érezte Marita Meier-Koch is, akinek 400 m-es síkfutásban 1985-ben elért 47.6 – os világcsúcsa máig érvényben van. „Áldást vagy átkot jelentettek ezek a rekordok?”, tette fel a kérdést a ma 52 éves sokszoros bajnok.

Az NDK atlétái egyfajta kárpótlásként versenyezhettek annak idején Ausztráliában, miután távol kellett maradniuk a 84-es Los Angeles-i olimpiáról. A futónő ma azt mondja: feldühítette az amerikai olimpia kényszerű bojkottja, azért tudott olyan jól futni a canberrai stadionban…S egyébként máig jó a lelkiismerete. Arról csak a rendezvény után nyilatkozik, hogy véleménye szerint az NDK-sportolók doppingjáról folytatott vita egyoldalú és azt a nyugati oldal dominálja. „Egyszerűen arroganciáról van szó, az egykori NDK sportolói ma már csak arra jók, hogy a nyugati sport-újságírók támadásainak céltáblájaként szolgáljanak”. Persze kérdés, miért fogadta el akkor ezt a meghívást, úgy is, mint „legenda”?

Heinz-Florian Oertel, az NDK legismertebb sportriportere a találkozón kijelentette: az NSZK-ban annak idején ugyanúgy doppingoltak, mint az NDK-ban. Sőt, ma is – bár az NDK már 20 éve nem létezik…

Jelen volt Udo Beyer, egykori kalapácsvető is, aki az NDK színeiben 1976-ban aranyérmet szerzett a montreali olimpián, bronzot a moszkvain és hosszú idő át tartotta a világrekordot 22.64 m-el. A vele folytatott beszélgetésben sem esett egyetlen szó a doppingról.

Voltak, akik szintén meghívást kaptak a „legendák” közé, nem mentek el.

Mint Renate Stecher, háromszoros olimpiai bajnok futónő. Ő már a 70-es években abbahagyta a versenyzést és a német egyesülés után egy ideig a Német Könnyűatlétikai Szövetség antidopping-bizottságában dolgozott. Szintén nem ment el Ruth Fuchs. A kétszeres olimpiai bajnok gerelyvetőnő a 90-es évekről az NDK-állampárt utóda, a PDS képviselője volt két cikluson át a Bundestagban, majd napjainkig a türingiai parlamentben, Kiderült, hogy sportolóként jelentett az NDK állambiztonságának. Most kijelentette: nem ment el az estekre, mert ott úgyis kiforgatják, amit mond. A fejlemények tükrében nyugodtan elmehetett volna.